GYÓGYÍTÓ SZERETET
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy úgy,
mintha semmi csodálatos nem volna benne, vagy úgy,
mintha csupa csoda lenne." - Albert Einstein
KépSzeretettel üdvözöllek!

Frankné Nagy Nóra vagyok, Kapcsolatteremtő Gyógyítás terapeuta, eredeti szakmám szerint közgazdász. Sokan még az ismerőseim közül is meglepődnek majd, amikor ezeket a sorokat olvassák, hisz néhány évvel ezelőtt még én sem gondoltam volna, hogy egy nap majd otthagyom a jól fizető, biztos állásomat, hogy gyógyítással foglalkozhassak.

A kálváriám hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kisebbik fiamnál pszichomotoros fejlődési rendellenességet diagnosztizáltak. Mint minden szülő, pénzt és időt nem kímélve kutattam a legkülönfélébb hagyományos és alternatív gyógymódokat, fejlesztő terápiákat.

Mindeközben haragudtam az egész világra, Istenre, nem értettem, hogy miért érdemeltem ezt, miért nem élhetek én is boldog, gondtalan életet, mint mások. A jövőt pedig egyre sötétebbnek láttam, sem a munkahelyemen, sem otthon nem találtam a helyem, úgy éreztem, hogy csak a kötelezettségekről szól az életem, és minden nap csak a "túlélésre" koncentráltam.

Ki tudja, hogy meddig éltem volna így tovább a "sötétségben", ha egy kedves ismerősöm nem hívja fel a figyelmemet  Dr. Eric Pearl: "A Kapcsolatteremtő Gyógyítás - Gyógyulj meg és gyógyíts meg másokat is" című könyvére, melynek olvasása közben mintha egy új világ kapuja nyílt volna meg előttem. A lelkem mélyén éreztem, hogy nem véletlenül szereztem tudomást erről a csodálatos új gyógyítási módszerről, melynek filozófiája az első pillanattól kezdve nagyon megfogott. Minél előbb szerettem volna személyesen is megtapasztalni a különleges kapcsolatteremtő frekvenciákat, melyekről a könyvben szó volt. 

Számomra már az első kezelés fantasztikus élmény volt, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy nagy utazást tettem volna térben és időben, a létezés különböző dimenziói között. Attól a naptól fogva életem egy új fejezete kezdődött el, nap mint nap jöttek az új felismerések, tudatomban a sötétség helyét fokozatosan étvette a Fény. Olyan érzés volt, mintha lassan elhúztak volna egy függönyt, és az egész múltam értelmet nyert. Végre megértettem, hogy mit csináltam rosszul: ahelyett, hogy szeretet alapú döntéseket hoztam volna, mindig a félelem, a megfelelési kényszer motiválta lépéseimet. Mióta ezt felismertem, teljesen másképp tekintek a világra, és nap mint nap hálát adok azért, hogy részese lehetek a létezés csodájának. Kisfiam tekintete pedig elárulja, hogy ez az, amire ő mindig is tanítani próbált engem, csak sokáig tartott, mire megértettem. 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kép

http://www.tkbe.hu/hirek/egyszazalek_2013.html

 

 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet